Véleményem szerint mindent el kell kezdeni egyszer. Régen terveztem, hogy naplót vezessek, de arra jutottam, hogy vannak olyan gondolataim amelyek másokat is érdekelhetnek, esetleg segíthetnek egy, két probléma megoldásában. Én legalábbis nagyon sokszor merengek azon, hogy másnak biztos nem jutnak "ilyenek" az eszébe, de aztán mindig rá kell jöjjek, hogy de bizony nagyon-nagyon sok ember ugyan azon problémán rágódik nap,mint nap.
Tudom mindenkinek ajánlani, hogy a hallogatás nem vezet semmi jóra. Ha visszagondolok a múltamra, mindig le kell vonnom azt a következtetést, hogy amit elhalasztottam máról holnapra, majd holnapról holnap utánra, sosem vezetett semmi jóra. Csak akaraterő és önbizalom kérdése. Tapasztalataim szerint kevesen vannak azok akik mai társadalmi normáknak megfelelő önbizalommal rendelkeznek, és így van akaratuk megtenni szinte bármit.
Miért hazudunk, szinezünk ki teljesen egyértelmű problémákat, és miért csapjuk be saját magunkat?
Legyen az első lépés, hogy ne ideológizáljunk meg magunknak semmit, amit nem akarunk megtenni, még akkor sem ha muszáj, szerintem nagyon kevés az a valami, bármi legyen is az amit tényleg muszáj megtenni, de amit teszünk tegyük meggyőződésből, és talán kevesebb kellemetlen kínos szituációból kell majd kimásznunk.
Legyen a második lépés, elfogadni azt, hogy "sosem késő". Sosem késő elkezdeni, befejezni, véghezvinni, megtenni, felhívni, megmondani, megírni, végiggondolni, elképzelni, meghallgatni.Csak "egy kis" lelki erő kell megtenni az első lépést, és utána vállalni érte a felelőséget, ami szerintem csak akkor nehéz, ha becsapva magunkat, olyan elhatározást hozunk amelyet nem akarunk igazán felvállalni valamiért, ezzel egy folyamatos problémát kreálva magunknak amin rágódhatunk akár hetekig, akár a következő ilyen problémáig, leírva nevetségesen egyszerű, és belátható, hogy sehova nem vezet, de ha mindenki végiggondol akár csak a tegnapján, hogy mi kötötte le a gondolatait, a nagy részük olyan elhalasztott saját magunknak "feldobott labdák" amik akár nagyon egyszerűen is kezelhetők lennének.
Azt hiszem mára ennyi elég is lesz... Zárom soraim.
Boa Sorte
Ps:
Helyesírásom nem kifogástalan, elnézést érte.
Tudom mindenkinek ajánlani, hogy a hallogatás nem vezet semmi jóra. Ha visszagondolok a múltamra, mindig le kell vonnom azt a következtetést, hogy amit elhalasztottam máról holnapra, majd holnapról holnap utánra, sosem vezetett semmi jóra. Csak akaraterő és önbizalom kérdése. Tapasztalataim szerint kevesen vannak azok akik mai társadalmi normáknak megfelelő önbizalommal rendelkeznek, és így van akaratuk megtenni szinte bármit.
Miért hazudunk, szinezünk ki teljesen egyértelmű problémákat, és miért csapjuk be saját magunkat?
Legyen az első lépés, hogy ne ideológizáljunk meg magunknak semmit, amit nem akarunk megtenni, még akkor sem ha muszáj, szerintem nagyon kevés az a valami, bármi legyen is az amit tényleg muszáj megtenni, de amit teszünk tegyük meggyőződésből, és talán kevesebb kellemetlen kínos szituációból kell majd kimásznunk.
Legyen a második lépés, elfogadni azt, hogy "sosem késő". Sosem késő elkezdeni, befejezni, véghezvinni, megtenni, felhívni, megmondani, megírni, végiggondolni, elképzelni, meghallgatni.Csak "egy kis" lelki erő kell megtenni az első lépést, és utána vállalni érte a felelőséget, ami szerintem csak akkor nehéz, ha becsapva magunkat, olyan elhatározást hozunk amelyet nem akarunk igazán felvállalni valamiért, ezzel egy folyamatos problémát kreálva magunknak amin rágódhatunk akár hetekig, akár a következő ilyen problémáig, leírva nevetségesen egyszerű, és belátható, hogy sehova nem vezet, de ha mindenki végiggondol akár csak a tegnapján, hogy mi kötötte le a gondolatait, a nagy részük olyan elhalasztott saját magunknak "feldobott labdák" amik akár nagyon egyszerűen is kezelhetők lennének.
Azt hiszem mára ennyi elég is lesz... Zárom soraim.
Boa Sorte
Ps:
Helyesírásom nem kifogástalan, elnézést érte.
