Mindennapi gondolatok

Félelmeink, avagy az érzés ami fogva tart

Egy árny kel életre este,
Lágyan siklik fekete teste,
Fel és alá a házak falán,
Te is láttad már talán!
Csak figyelj s nézz magadba,
Rohanhatsz akár, ki a szabadba,
Vagy bűzös pincék mélyére,
Úgyis átformál saját képére,
Mert a félelem benned él
Mindenkiben van, aki fél,
Gyorsabb, mint a keleti szél.
Nem érdekli, ki mit gondol róla,
Ő csak vár, és vár a hívó szóra.
Tudja jól, hogy mitől is rettegsz,
És mikor fogy ki belőled a mersz,
Akkor biztos lehetsz benne ott lesz,
És éjfekete palástját rádborítja,
S szíved leges legmélyét szólítja.
Nem kell, hogy hívd őt, majd megtalál,
De nem biztos, hogy mit hoz az a halál,
Sőt akár életed is megmentheti
Ha figyelmedet el nem tereli.
Ezért ne félj attól hogy elér téged,
Hisz nem biztos, hogy ez okozza véged,
Inkább óvja kicsinyes és szegény életed,
Hogy megérthess minél több miértet…

 

Sajátom. Hiszem, hogy nem csak nekem tetszik:)

 

Boa Sorte